Március volt, a kikelet hava, a tavasz kezdete, keresve sem találhattunk volna alkalmasabb időpontot a Magyar Mozdulatkórus újraindításának. Lázas tagtoborzás vette kezdetét - mely még most is tart -, hogy rátaláljunk azokra, akiknek a Kórusban a helye. A recept változatlan, szombatonként találkozunk 11 és 15 között, ahol közös tréningen és kórusgyakorlatokon keresztül ismerkedünk meg a mozdulatművészet szépségeivel, az együtt mozgás nehézségeivel és örömével. Hétről-hétre gazdagabbak leszünk a kóruspróbák élményével, mozdulatművész vezetőnk, Márk pedig minden alkalommal többet és többet mutat nekünk a Dienes-örökség kincseiből.
Minden alkalommal nagyon jó érzés a tréning közben tudatosan átmozgatni testünk minden részletét - néha azokat is, melyekről ezidáig tudomásunk sem volt, a gyakorlatok pedig úgy követik egymást, hogy a fokozatosság elve érvényesül, bár ez leginkább számomra egyelőre csak a dinamikában érezhető. A levezető légzőgyakorlat mindig felkészít a szünet után következő kórusgyakorlatokra, melyek nagy koncentrációt igényelnek, így gyakran előfordul, hogy szellemileg jobban elfáradunk, mint testileg. A térskála gyakorlatok kívülről annyira egyszerűnek tűnnek, de mikor először próbáltam meg, bizony gondban voltam, hisz az irányokat többé-kevésbé megtaláltam, de saját 0 pozícióm az első mozdulatok során elveszett. Gyakorlás. Alkalomról alkalomra jobban megy, de az igazi kihívást nem az "egyszemélyes produkció" jelenti, hanem a "kupac". Mikor összeáll a Kórus és együtt mutatjuk be a térskálát. Akkor már nemcsak -én- vagyok, ha -én- végrehajtom a gyakorlatot jól, az dícséretes, de kevés. Ha mindenki egymagában-egymagának végrehajtja az sem elegendő ahhoz, hogy Kórusként tekintsenek ránk. Namcsak magunkra, a mellettünk, mögöttünk, előttünk állóra, de még a kupac egyik és másik végére is kell figyelnünk és nem külön egységekben, hanem egy egészben kell gondolkodnunk és ez a nehéz ebben. És ez a szép is. Minden alkalommal van néhány "jó pillanatunk", amikor megérezzük az ízét és ezektől a pillanatoktól függővé lehet válni. Talán éppen ennek köszönhető, hogy már szerdán számoljuk, hányat kell aludni szombatig... :)
Rólunk többet itt: https://www.facebook.com/Mozdulatkorus?fref=ts
Minden alkalommal nagyon jó érzés a tréning közben tudatosan átmozgatni testünk minden részletét - néha azokat is, melyekről ezidáig tudomásunk sem volt, a gyakorlatok pedig úgy követik egymást, hogy a fokozatosság elve érvényesül, bár ez leginkább számomra egyelőre csak a dinamikában érezhető. A levezető légzőgyakorlat mindig felkészít a szünet után következő kórusgyakorlatokra, melyek nagy koncentrációt igényelnek, így gyakran előfordul, hogy szellemileg jobban elfáradunk, mint testileg. A térskála gyakorlatok kívülről annyira egyszerűnek tűnnek, de mikor először próbáltam meg, bizony gondban voltam, hisz az irányokat többé-kevésbé megtaláltam, de saját 0 pozícióm az első mozdulatok során elveszett. Gyakorlás. Alkalomról alkalomra jobban megy, de az igazi kihívást nem az "egyszemélyes produkció" jelenti, hanem a "kupac". Mikor összeáll a Kórus és együtt mutatjuk be a térskálát. Akkor már nemcsak -én- vagyok, ha -én- végrehajtom a gyakorlatot jól, az dícséretes, de kevés. Ha mindenki egymagában-egymagának végrehajtja az sem elegendő ahhoz, hogy Kórusként tekintsenek ránk. Namcsak magunkra, a mellettünk, mögöttünk, előttünk állóra, de még a kupac egyik és másik végére is kell figyelnünk és nem külön egységekben, hanem egy egészben kell gondolkodnunk és ez a nehéz ebben. És ez a szép is. Minden alkalommal van néhány "jó pillanatunk", amikor megérezzük az ízét és ezektől a pillanatoktól függővé lehet válni. Talán éppen ennek köszönhető, hogy már szerdán számoljuk, hányat kell aludni szombatig... :)
Rólunk többet itt: https://www.facebook.com/Mozdulatkorus?fref=ts
